Az 1870-es évek végétől aztán a brit Joseph Wilson Swan több szabadalmat is bejegyeztetett, többek között a cellulóz szálas izzóra, és egy eljárásra, amely megakadályozta, hogy az üvegbúra elfeketedjen. Az amerikai Thomas Alva Edison akkor került képbe, amikor a találmányt „csak” tökéletesíteni kellett. Ami az izzószálat illeti, csapatával együtt többféle módszerrel kísérletezett a papírtól az elszenesedett bambuszig.

A két feltaláló hosszú éveken át kísérletezett egymástól függetlenül, és sokáig külön utakon járva igyekeztek kifejleszteni a létező legtökéletesebb izzólámpát. 1883-ban végül egyesültek a társaságaik, és létrejött az Edison & Swan United Electric Light Company – amit lopások, lejáratókampányok, hamis vádaskodások és perek előztek meg, és maradjunk annyiban, hogy ezekben nem Edison volt a jófiú.

A megállíthatatlan fejlődés útján

A 20. században nagyon sok minden történt az izzók körül. A szénszálas után megjelentek a különböző fémszálas izzók, amelyek közül a volfrámszál bizonyult a legjobbnak, és a mai napig ez található meg a legmodernebb izzókban is. Külön érdekesség, hogy a gyártási eljárást Just Sándor és Franjo Hanaman szabadalmaztatta, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. terméke pedig Tungsram márkanéven terjedt el Európába – ugye, ismerős? A következő évtizedekben a búrában alkalmazott vákuumot felváltották az olyan nemesgázok, mint a kripton vagy később a xenon. A század második felétől terjednek el a halogénizzók, a fémhalogén lámpák, végül pedig a LED-ek, azaz fénykibocsátó diódák.

Ma már többféle elektromos fényforrás közül választhatjuk ki a számunkra ideálisat. Igaz, hogy a minőségi hagyományos izzók már csak ipari felhasználásra engedélyezettek, de kedvünkre válogathatunk a halogén, az energiatakarékos, a LED és nosztalgiaizzók között.