Vannak például füles kapupánt, hernyó, szárnyas, kalapácsfejű, hatlapos, hengeresfejű,  domborfejű, négyszögfejű és lencsefejű csavarok is. Izgalmasan hangzanak, de vajon hogyan készülnek ezek a nélkülözhetetlen elemek? A csavarokat és kötőelemeket az erre a célra létrejött üzemben acélhuzalból gyártják, először harmincórányi lágyító kezelés után kénsavas fürdőben áztatják, hogy a rozsdát eltávolítsák. A vízzel való öblítés után a felületüket a kenőanyagként szolgáló foszfáttal vonják be, hogy ne rozsdásodjon. Ezen a ponton a hideg, szobahőmérsékleten végzett, nagy nyomású formára alakítással kezdi meg az acéldarab a csavarrá válásának, szerencsére kicsit sem rögös útját, hogy előbb egy minőségi csavar webáruházba, onnan pedig a végső helyére kerüljön.

Az elemek kalandos utazása

Az első gépsor kiegyenesíti, és a fejrészt beleszámítva adott hosszúságúra vágja az acélhuzalt. Ezután hengeresre formálják, míg egy másik gépsor a fejrészt alakítja ki. Percenként háromszáz darab készül el, majd egy prés „ráigazítja” a csavarra a kis gallért, egy másik pedig lekerekíti. A harmadik gépsor hatszögűvé alakítja, a csavar másik végét pedig sarkítják, hogy az anya könnyedén csússzon majd rá. A menetet nagy nyomású hengerekkel nyomják bele a csavarba, és az elkészült darabokat minden szakaszban ellenőrzik: a hosszát mikrométerrel, a fejét tolómérővel, gyűrűkamrás nanométerrel pedig a menetet.

Az anyákat viszont meleg alakítással készítik, először hidraulikus kalapácsok hatszögletűvé alakítják az acélt, majd a forgóprések kilyukasztják őket. A következő gépsor menetet metsz az anyába, majd fekete, sikosító olajjal kenik be, hogy a menetfúró minél tovább bírja. Ezután a csavarok és kötőelemek egy 870 fokos kemencébe kerülnek egy órára, majd olajban hűtik őket öt percig. Ez adja meg a kívánt keménységet az acélnak, de csak egy újabb órán át hevítve válik majd csak szívóssá. A szakítószilárdság teszten akkor megy át, ha a nyakánál szakad el. Végül pedig irány a csomagolás, itt a vége fuss el véle, és kezdődik egy új utazás.